Két keréken a Világban

posted in: Egészség | 0

Kerékpártúra egy erőszakmentes, békés Világért

Zelei József, LengyelországBarátunk Zelei József, a kerékpáros békekövet 2004 óta szinte már az egész világot bejárta kerékpárjával.

2004-től – 2011-ig, a 2001. szeptember 11-i, New York-i terrortámadás  évfordulóján  „Egy erőszakmentes világért, a békéért!” indult útnak minden évben Magyarországról, a Béke térről. Missziója során elsőként  Európa majd minden államát, az útjába kerülő települések polgármesteri hivatalainak zömét, városvezetőket, politikusokat, lakosokat szólított meg. A terror sújtotta Londonban, Madridban, Burgosban tisztelgett az elhunyt áldozatok előtt, de megjárta az El Camino zarándok utat és Finisterében az Atlanti-óceán partján az általa állított Békekopjafán fújja a piros-fehér-zöld trikolort a szél. Célként tűzte ki, hogy 2011-ben szeptember 11-én New York-ban jelen lesz a WTC ellen elkövetett jubileumi ünnepségen  – és ott is volt! S ha már ott volt, körbe tekerte Észak-Amerikát (USA- Kanada) és hirdette a békét.De nem csak a jelenlétével, hanem azzal a ténnyel, hogy Magyarországon azt megelőző évben, egy országos béketúra alkalmával, minden megyeszékhelyen a helyi polgármesterekkel egy békefát ültettek – jelezvén ezzel is a világnak a magyar nép, béke iránti elkötelezettségét. Az  országjáró eseményt 2010-ben összekötötte egy magyarországi Gyermek-békerajz pályázattal is: Mit gondolok a békéről?  címmel – melynek nyertes rajzait, New York, Ground Zero  emlékhelyén  2011. szeptember 11-én  személyesen el is helyezte.

2013-ban gondolt egyet és egy újabb kontinenst hódított meg a kerékpáros: a „Kenguruk és Kivik földjét”. Ausztráliában – Tasmániában és Új-Zélandon találkozott az őslakosokkal az aboriginalokkal és a maorikkal is és két hónap alatt több mint 4000 kilométert kerekezett. Természetesen felkereste az ott élő magyarokat, az ottani külügyi szerveket és útba ejtette a Panoráma Világklub társklubjait is.

Spanyolország, La FabaEgyszerűen fogalmazva, tekertem, mint európai, de tekerek, mint MAGYAR. Mert – miként annak idején a céhlegények nemzetközi vándorlásaik során, – én is hírt szerettem volna vinni hazánkról Európa, a világ valamennyi országába. Üzenetet a francia parasztnak, a német kézművesnek, az ausztrál tanítónak, az angol iparosnak, azaz a Világ Népének. Természetesen, nem mentem üres kézzel, hungarikumokkal – kultúránk jellegzetes tárgyi ikonjaival – ajándékoztam meg őket. Hosszú út áll mögöttem, és meggyőződésem, hogy a természetesség, az egyéni emberi teljesítmény iránti tisztelet, olyan ősi érték, amely ma is képes összekapcsolni embereket, népeket, akik esetleg egymás nyelvét sem értik.

Azt szeretném demonstrálni, hogy jó volna egy olyan Világban élni, ahol az egyszerű kerékpáros vándor veszélyek nélkül, és alkalmasint más ember segítségében reménykedve szelheti át a kontinenst.

Ahol nem nézik, honnan jött, milyen vallású, miféle párttal szimpatizál; ahol nem kell tartania a nagyhatalmak terjeszkedésétől, az egyszerű polgáron, a kisemberen megbosszuló terroristák támadásaitól, vagy bűnözői erőszaktól; ahol nem fullad bele a technikai civilizáció szmogjába; ahol nem okoz szorongást az idő szorítása. Nem csak házainkat, közösségi épületeinket kell otthonossá, élhetővé tenni, hanem az – egyébként kultúránk egyik alapvető szimbólumát is adó – UTAT.  Az utat, ami összeköt, és amit autóink „kasztnijaiba” zárva idegenné, magányossá tettünk.

Egy természetesebb, emberibb élet, közösségi lét megteremtésének szükségességét hirdetjük a repülőgépek és az űrhajózás korában – „földhözragadt”, lassú kétkerekűinken.”
– Zelei József, www.ketkereken.com

Dodi, ez úton is kívánunk Neked további sok sikert az útjaid során, a ganodermás kávék pedig szolgálják továbbra is a jó egészségedet.